Miért éppen Spanyolország?

Szegény spanyolokról nem sok jót írtam az elmúlt időkben, már meg is sajnáltam őket, hogy kicsit sötéten (vagy realistán?) festem le az itteni helyeztet. De hát akkor miért is vagyok tulajdonképpen itt? Igen, ez az a post, ahol minden negatívum ellenére leírom, hogy mégis miért jó is itt lenni.
Először is, 2003 nyarán, mikor volt szerencsém egy project munka miatt 4 hónapot itt tölteni, akkor határoztam el, hogy egyszer Madridban vagy Spanyolországban fogok élni. Aztán a következő évben újfent 1 hónapot lehettem spanyol honban, ezúttal Barcelonában.
Azóta volt bennem ez a mehetnék, és aztán 2011 januárjában ez valósággá vált.
És miért pont ide?
Egyrészt, mindenképpen Eu-n belül szerettem volna maradni, lehetőleg olyan helyen, hogy ha kell, akkor órákon belül Magyarországon tudjak lenni sürgős esetekben. Továbbá szerettem volna olyan helyre menni, amit már többé-kevésbé ismerek, és nyilván kihasználom azt is, hogy beszélem a nyelvet. És bármilyen ostobaságnak is hangzik, de nekem az is szempont volt, hogy lévén két kutyával utaztunk ki (+egy macska), hogy az ország tagja legyen a nemzetközi kinológiai szervezetnek, tehát elismerjék a törzskönyveket, állatútleveleket, stb.
De ezen kívül számos jó okom volt arra, hogy Spanyolországot válasszuk.
1. Az időjárás- itt most, december 14-én reggel 6 fok volt, délutánra 12 fok körül lesz a hőmérséklet. Először novemberben kellett fűtenünk, és a fűtés kb. februárig fog kelleni. A tél hideg, de sokkal rövidebb, gyakorlatilag a magyarhoz képest kb.2 hónap. Februárban megérkezik a "febrerillo loco"- azaz a levegő hirtelen felmelegszik 15-16, netán 20 fokra, igaz, márciusban jönnek az esők, de ezzel együtt is, mi a tesómmal április elején Cullerában már fürödtünk a tengerben, mert 34 fok volt azon a hétvégén. A nyár hosszú, a tavasz és az ősz is nagyon kellemes, szóval pont nekünk való az idő!
2. Az emberek- igen, lehet hogy a spanyolok olyanok, amilyenek, de hihetetlenül rendesek és segítőkészek, fel sem merül, megbíznak benned, rossz tapasztalatom velük nemigen volt. Lehet, nem értik a humorunkat, vagy nagyon sokat beszélnek a semmiről, de igazából nagyon jószívűek és nem azt nézik, hogy tudnak Neked keresztbe tenni. Mondok egy példát: tegnap a gyógyszertárban láttam mindenféle szórólapot kitéve, és megkérdeztem, hogy a kutyakozmetikám szórólapját kitehetném-e, ha arra járok. A válasz mosolyogva az volt: persze, elvégre azért vagyunk, hogy segítsünk egymásnak, nem? Másik példa: otthon a kutyások fúrják egymást, ahol tudják- itt a legjobb spanyol tenyésztő szívből örült, hogy végre van itt valaki új, azóta is segít, ahol tud és mindenkinek csak pozitív dolgokat mond rólunk.
3. Az életvitel- itt az emberek nem azért élnek, hogy dolgozzanak, hanem azért dolgoznak, hogy éljenek. A tempó sokkal nyugisabb, és valahogy mindig, mindenre jut idő. Imádok a teraszokon üldögélni a barátaimmal és beszélgetni, imádok hétvégenként a párommal és a kutyáimmal sétálni, imádom, hogy nyugodtabb a tempó, nem pörög mindenki mindenen.
4. Munkamorál - Igen, a madridiak kétségkívül lusták egy kicsit, de az is igaz, hogy nem csinálnak nagy ügyet abból, ha valaki hibázik. Példának okáért, kb. egy hete voltam a munkaheylemen és véletlenül fordítva könyveltem le egy tételt. Szerencsére azonnal kiszúrtam és szóltam a főnöknőmnek, hogy elszúrtam, és segítsen kijavítani. Az első az volt, hogy nincs semmi baj, nyugodjak meg- és nem hogy leszúrtak volna a hibáért, hanem kijavítottuk, és ennek ellenére még meg is dicsértek, hogy mennyire felelősségteljes vagyok. A szerződésem lejártával olyan jó referenciákat kaptam, hogy hamar találtam új munkát.
5. Foci- ez is talán ostobaságnak hangzik, de Real Madrid rajongó vagyok, 2003 óta, mikor megérkeztem egy project munkára Madridba és az első napom a főnököm megkérdezte: Atletico vagy Real? Akkor nem ismertem az Atleticót, azt mondtam Real. Kiderült, a volt főnököm unokatesója Iker Casillas, úgyhogy tuti nem örült volna neki, ha Atleticót mondok. De nem ezért lettem madridista- ha valaki tartósan itt van, ez elkerülhetetlen. Pláne, miután kint jártál egy focimeccsen- itt ennek kultúrája van, az idős bácsik-nénik viszik az unokájukat a focimeccsre, itt nincsenek balhék.
6.Árak- itt lakni sokkal kellemesebb. Ugyan most az euró-forint árfolyam miatt talán minden drágábbnak tűnhet átszámolva, de itt egy fizetésből remekül ki lehet jönni, az élelmiszerárak kb., mint otthon, a ruhák pedig kifejezetten olcsóbbak, különösen leárazáskor- itt tényleg leáraznak! Oké, a szolgáltatások, és általában minden, amihez kétkezi munka kell (pl. fodrász, autószerelés) drágábbak, de kárpótol ezért a minőség és a megbízhatóság.
7. Közlekedés- eszméletlen az infrastruktúra. A 11 metróvonal (+3 metro ligero, amolyan HÉV), buszok és az elővárosi vasút közlekesés (Alcalábpól 3-5 percenként indulnak a vonatok Madridba csúcsidőben de pl. hajnalban vagy este is max.15 perc), mindig pontos, kulturált és gyors.
8. Bienestar- az emberek jól léte. Itt mindenhol rengeteg játszótér van a gyerekeknek, kutyafuttatók, szabadtéri kondigépek a sportolni vágyóknak és polideportivók (sportközpontok), amelyek ingyenesek. Én egy kis faluban lakok Alcalá de Henares mellet Madridtól 35 percre kocsival, a falu lakossága 1800 fő. A polideportivónkban van padel pálya, kosérpálya, műfüves focipálya, két játszótér, szabadtéri kondigépek, medence, és több kijelölt kirándulóút. Madridban, és a Madrid környéki településeken ezek az emberekszámára elérhető szabadidős lehetőségek hatványozottan értendők. Egyszerűen itt fontos az önkormányzatoknak, hogy az emberek jól érezzék magukat.
8. Spanyolország- 2003-ban volt szerencsém bejárni Spanyolországot, 2007-ben és tavaly pedig megismételtük az akkori túra egy részét- fantasztikus tájak vannak itt, egyszerűen rajongok értük. A kedvenc városom Sevilla és Málaga, talán egyszer le is költözöm a tengerpartra. Nagyon örülök neki, hogy Madridtól 3,5 óra alatt lent vagyok a tengerparton, vagy ha AVE-val (gyorsvasúttal) megyek akkor 96 PERC.
Szóval röviden ennyi- napestig sorolhatnám még az okokat, de talán ezek a legfontosabbak.
Mi hiányzik otthonról? A család, a barátok hiányoznak, de sem a túró rudi (nem szeretem), sem a téli szalámi nem hiányzik (azt sem szeretem). Szerencsére gulyáslevest itt is tudok főzni...
Magyarországra menni egyelőre csak látogatóba tervezünk, és eddig egyetlen percre sem bántam meg, hogy kiköltöztünk.

Ha csak „turistának” jössz- tippek és árak Madridból

Ez a post most nem arról fog szólni, hogy az, aki ide jön letelepedni mennyiből él meg (nagyjából körüljártuk az előző postban), inkább arról, hogy aki néhány napot itt szeretne eltölteni, az mekkora költségvetéssel készüljön. Előre szólok, hogy könyvelő vagyok (és közgazdász), tehát meglehetősen költségérzékeny, így ennek szellemében próbáltam összeállítani az alábbi postot.

Minden városlátogatásra igaz, hogy nem kell bedőlni az utazási irodáknak, 1-1 pár napos városlátogatást meg lehet úszni meglepően kevés pénzből, és ehhez nem kell sem a híd alatt aludni, sem pedig lemondani egy kis bevásárlásról.

Hogyan kezdjük?

1. Nézzük ki a repülőjegyet! A kulcs az időzítés! Például, én tavaly januárban 7000 forintból jöttem ki Madridba, 2 évvel ezelőtt pedig februárban oda-vissza mindennel együtt 14000 forintot fizettem egy fapados repjegyért. Ha jó előre lefoglaljuk, nincs az a munkahely ami ne engedne el szabira 4-5 napra (pláne, ah benne van egy hétvége, így gyakorlatilag kb 3 napot veszel ki- és ha előre szólsz mondjuk 2 hónappal, akkor nincs az a marcona főnök, aki nem enged el szabira- ha meg van akkor az egy másik post témájaJ). Ráadásul a jó előre lefoglalt és megvásárolt repülőjegynek másik nagy előnye, hogy olyan, mintha az utat részletekben fizetnéd: első részlet a repjegy, a következő a szállás lesz majd a kint tartózkodás. Természetesen érdemes a diszkont légitársaságok oldalait nézni, átszállással a Ryanair, EasyJet (és mindegyik, tulajdonképpen) közvetlenül a Wizzair jön Madridba, de Barcelonába is, illetve néhanap akciósan ki lehet fogni olcsó Malév jegyeket is. Ha megvan a repülőjegyünk, nézzünk szállás után!
2. Szállás: Alapból úgy gondolom, hogy ha meglátogatok egy várost, akkor élni akarok benne, azalatt az idő alatt, amit ott töltök, igyekszem maximálisan kihasználni minden lehetőséget, a szállás számomra nem több, int egy szoba, ahol alhatok néhány órát, lezuhanyozhatok. Nincsenek 5 csillagos igényeim, de igenis legyen tiszta, rendezett és lehetőleg jó legyen a közlekedés. Madridban a közlekedéssel nincs gond, és a központban meglepően olcsón lehet nagyon jó szállásokat találni. Madridra igaz az, ami például Budapestre nem: minél beljebb vagy a városban, annál kedvezőbbek az árak- ez nem mindenre értendő, de pl. egy kétágyas, en-suit zuhanyzós (tehát nem a folyósón van a fürdőszoba) hostal szobát 40 EURtól (20EUR/kopf, ha ketten érkeztek) lehet találni. Ha interneten foglalsz általában 30%-ot előre ki kell fizetni, ezzel ismét visszatértünk a „részletfizetéshez”, tehát nem azonnal jelentkezik extra költséged. Plusz tipp: ne dőlj be a booking.com-nak: sajnos a tapasztalatom szerint rajtuk keresztül kb.10%-al drágább a foglalás-elvileg nekik is élniük kell valamiből.
3. Csomagolás: ha január közepe és február vége között jössz, azontúl, hogy a repülőjegyek meglepően olcsók, pont „rebajas”-ra érkezel, vagyis kiárusításra. Nyár végi leárazás Júliustól szeptember végéig, de ilyenkor drágák a repülőjegyek és a szállások is drágábbak, mert főszezon van. A spanyolok igazán tudják, mi az a leárazás, ilyenkor általában minden TÉNYLEG 40-70%-al olcsóbb, és mondjuk februárban már bent van az új kollekció is (igaz original áron). Szóval, ha tervben van a vásárlás, akkor nem érdemes sok cuccot hozni. Az időjárás: szerencsére már vannak nagyon jó meteorógiai oldalak, ahol 1 hétre előre nagy biztonsággal meg lehet nézni milyen idő lesz. Madridra jellemző a „febrerillo loco” vagyis, hogy februárban hirtelen felmelegszik a levegő, és előfordul, hogy 15-20 fok van verőfényes napsütésben- igaz velem az is előfordult, hogy 5 fok volt és szakadó eső.
4. Étkezés-italok: a költségeink nagy részét általában ez teszi ki, de az étkezést is meg lehet okosan oldani. Szeretem-nem szeretem itt rengeteg gyorsétterem van, ahol már 3,99 EURtól lehet napi menüt kapni: pl. a Pan’s ban egy XXL szendvics egy adag krumpli és üdítő ennyibe kerül. És ezzel jól is laksz. A reggeli 1,90-től kezdődik: ez általában egy kávét és egy péksütit vagy egy paradicsomos pirítóst takar- ennél gazdagabban is lehet reggelizni, az akkor drágább. Soha ne reggelizzünk a szállásunkon, ott simán elkérnek 3 Eurót egy reggeliért, mikor mindenhol máshol (kivéve Starbucks) ez 1-1,5 euróval olcsóbb. Napközben ne a turistaútvonalak menti pavilonokban vásároljunk vizet 1EUR-ért, hanem menjünk be supermarketekbe (általában mondjuk a fő turistautakkal párhuzamos kisebb utcákban tuti találunk ilyet) a fele áron megvehetjük ugyanazt vagy egy nagyobb kiszerelést). Ha nem szeretnél gyorsétteremben enni, akkor a napi menükből választhatsz, igaz ilyenkor egy 10 EUR/ étkezést nyugodtan számolj. Ja, és azt, hogy utána 2 óráig mozdulni sem tudsz…

Vacsora- szintén ugyanazt lehet számolni, mint ebédre.

Ne dőljetek be a tapas-nak: a tapas az, ami a pincér kezébe akad, mikor kihozza az italokat. Semmi esetre sem kell kicsengetni érte 5-6 Eurót! Ráadásul ami van tapsban, az van normál adagban is, tehát önmagában az, hogy tapas, az nincs. (most ezért sokan fognak utálni, de ez az igazság) Ha egy jó helyen szeretnél meginni egy sört (a spanyol sör hozzáértő barátaim szerint gyenge és lányoknak való) és mellé olcsón enni egy keveset, akkor érdemes körülnézni mondjuk a 100 Montaditosban (helyi franchise), ahol a hét minden napján a korsó sör 1 EUR, illetve szerdánként minden 1 EUR (szendvicsek, salik, snackek). De van egy korsó sör 3 EUR-áért is, egy kancsó Sangria pedig 8-15 EUR között mozog. Ha nem első osztályú éttermekben eszel, akkor a napi étkezési költségeid kb. 15-20 EUR-t tesznek ki, de ennek háromszorosa is lehet.. Ez is Madrid :o)

5. Közlekedés: Ha kb.4-5 napra jössz, akkor érdemes egy 10-es „abono de metro”-t venni (metrojegy-tömb 10 utazásra). Létezik napi turistajegy, 1 napra 6 EUR, szerintem pénzkidobás. A 10-es Metrobus tömb jó az összes metrora és buszra, 9,30 EUR-ba kerül, és ne felejtsük, hogy Madriban amíg lent vagy a föld alatt addig érvényes egy jegy, vagyis átszálláskor nem kell külön érvényesíteni a jegyeket. Ráadásul Madridban a nevezettességek egy nagy része egy jó erős sétán belül vannak, sokszor nem is lesz rá szükség, egy 10-es tömb egy embernek elég lehet 4 napra. Sőt, még beleférhet egy toledói kiruccanás is: az AVE (tren de alta velocidad- gyorsvasút) jegy ára 9 EUR körül, oda-vissza 16-18 EUR. Tehát mondjuk kijön 30 EURból a közlekedés, és akkor a reptéri „suplementót” (extra metrójegy) is ideszámoltam. A hop on-hp off buszokat nagy ívben érdemes kerülni: 20-22 EUR egy buszjegyre nevetséges. Inkább ajánlom az 53-as és a 27-es buszokat , ezzel a két járattal Madrid szinte minden nevezetességét be lehet járni és a két buszjegy összesen 3 ERU, vagy ha van 10 db-os tömbünk, akkor itt ellőhetünk 2 utat belőle.
6. Múzeumok: minden múzeumban van belépőjegy, de megmondom őszintén fogalmam sincs, hogy mennyi. Leleményes turista nem foizet ki belépőjegyet a múzeumokra, hanem jó előre megnézi a neten, mikor vannak ingyenes órák. Én sem a Pradoban, sem a Reina Sofiaban nem fizettem belépőt, ha előtte megnézzük a neten a mőzeumok oldalait, ott fel van tüntetve mely napokon és mikor inygenes a belépés. Kb. az ingyenes órák előtt egy fél órával érdemes érkezni, mert biztos, hogy hosszú lesz a sor. A Tour Bernabeu a Real Madrid stadionban (santiago Bernabeu) 16 EUR, itt nincs ingyenes óra. Persze, aki nem akar erre várni, az nyugodtan megveheti a teljes árú belépőjegyet.
7. Shopping: szuvenírok: képeslapok 40 centtől, hűtőmágnesek 1,50 EURtól, plüssbikák 4,50 körül- pólók 5,99-től, jobb minőségűek 10 EUR körül.

Rebajas: ilyenkor cipőket már 3 EURótól lehet kapni, pólókat 1,99-től, persze a felsőhatár a csillagos ég. Ahol érdemes körülnézni: hölgyeknek a Lefties, Sfera és a Blanco (az ismert márkák mellett, mint Mango, Zara, Stradivarius), uraknak Jules, H.E by Mango és persze az előbb említett üzletek férfi kollekciói. Ha valaki ennél magasabb árfekvésben gondolkodik, akkor Cortefiel, Massimo Dutti, Pedro del Hierro, Adolfo Domingez (outletje az U by Adolfo Domingez). Corte Inglés: az összes útikönyv megemlíti, szerintem nem egy nagy szám, de az is igaz, hogy ha ügyesek vagyunk és leárazáskor jövünk ki lehet fogni bármit- és ne felejtsük, hogy ha bemutatjuk az útlevelünket, akkor külföldiként további 10% kedvezményt kapunk. Real Madrid szuvenírok kb 5 EURtól, hivatalos mezek 70 EURtól. Nem tudom mennyit számoljak vásárlásra, valószínűleg az összes pénzt, amit másra nem költünk…

És akkor nézzük a költségeinket:

Repülőjegy: számoljunk 20000 forinttal

Szállás: 4*40 EUR, 120 EUR, 36000 forint (300ft/EUR árfolyamon)

Étlezés: 5napra 20 EUR/nap 100 EUR 30000 forint (és ebben már egy paella is benne volt)

Közlekedés: 30 EUR egy toledói kirándulással, anélkül 13 EUR (csak Madrid a repülőtri kiegészítő jeggyel)- 9000, illetve 3900 forint.

A vásárlások nélkül összesen 95000 forint, és akkor elmentünk Toledóba és nem minden esetben ettünk gyorsétteremben. Ha „fapadosan” tartózkodunk Madridban, akkor pedig ki lehet hozni 80000 forint alatt (ebben az esetben a repjegy és a szállás változatlan, de spóroltunk az étkezésen és a toledói városnézést kihagytuk)

Mindkét esetben igaz, hogy a végösszegből a repülőjegyet kb. 2 hónappal indulás előtt fizetjük, amikor lefoglaljuk. A szállás 30%-át vagy a felét kifizethetjük 1 hónappal az indulás előtt,és csak a többi költség jelentkezik akkor, amikor ténylegesen megérkezünk Madridba.

Én ugyanilyen módszer szerint jártam be egész Európát: Berlin, Stockholm, London, Párizs, Róma…mindenhova el lehet jutni így, és ehhez nem kell többszázezres fizetés

Sürgősség, avagy a spanyol egészségügy

Annyit piszkáltam már a spanyolokat sok minden miatt (lusták, felületesek, néha buták, lazák akkor is ha nem kellene, stb.), hogy itt volt az ideje egy jobb tapasztalatnak is, már ha az jó tapasztalatnak tekinthető, hogy tegnap be kellett menjünk a sürgősségire (Urgencias).
Tudni kell, hogy a spanyol egészségügy (szerintük) a legjobb a világon, és be kell valljam, lehet, hogy ebben igazuk is van. Az ellátás nagyon egyszerű: van ugye a körzeti orvos, aki nem is biztos, hogy mindig orvos, nálunk konkrétan például nem is orvos van (ugyan egy 1400 fős kistelepülésre minek is), hanem egy auxiliar medico (egészségügyi kisegítő), aki egyben védőnő és ápolónővér, valamint idősgondozó is, orvos max. hetente pár órát van itt. Igazából ahhoz, hogy egyszerűbb recepteket felírjon, meg lázat mérjen, esetleg vérnyomást, illetve kisbabáknak ellenőrizze a fejlődését nem biztos, hogy hatékony, ha állandóan állomásozik itt egy orvos. Ha nagyobb a baj, akkor egyrészt úgyis mentőt kell hívni és akkor az ember kiköt a kórházban, vagy, ha nem olyan súlyos a dolog, akkor egy centro de saludba (egészségügyi központba, kb. olyasmi, mint nálunk az SZTK szakrendelők) kap időpontot (cita).
A Centro de Salud-ok minden nagyobb faluban, városban megtalálhatóak, mellettünk, Camamrában is van egy, picit odébb Meco-ban is (itt Urgencias, vagyis, sürgősségi ellátó is), illetve Alcalá de Henaresben több is van, plusz ott még a Hospital Universitario Principe de Asturias is (ami egy óriási kórház). De ha pontos akarok lenni, itt majd minden (magyar viszonylatban) kisebb városnak van kórháza- Torrejónban, Vallecasban, San Fernandó de Henaresben is van..szóval ez kb. olyasmi, mintha Fóton, Budaörsön, Monoron is lenne kórház a budapesti számtalan kórház mellett. (Madridban szinte minden kerületben van kórház + legalább 3-4 centro de salud). És akkor még nem is beszéltünk a magánklinikákról, csak Alcalá de Henaresben 5 fogorvost és vagy 2-3 magánklinikát (illetve magán szakorvosi rendelést) számoltam meg.
A spanyol egészségügyi ellátás INGYENES. Még egyszer leírom, hogy egyértelmű legyen: INGYENES: Az olyan fogalmakat, mint hálapénz, itt nem ismerik. Egyrészt nincs is rá szükségük, másrészt nem is értenék, miért akarna valaki plusz pénzt adni nekik olyasvalamiért, amit már előre kifizetett (hiszen ugye a TB befizetésével elvileg az ember a saját egészségügyi ellátását finanszírozza), másrészt ők azért kapják a fizetésüket, hogy ellássák a beteget, akkor a betegnek ezért miért is kellene pluszban fizetnie?
A fenti intézmények mellet működik az Urgencias- ez kórházaknak a sürgősségi ellátó osztálya, ide akkor jönnek az emberek, ha olyan problémájuk van, ami talán nem igényel kórházi kezelést (de persze ott is végződhet a dolog), vagy az eset sürgősségénél vagy súlyosságánál fogva a kezelés megkezdése nem tűr halasztást. PL. csonttörések, balesetek, hirtelen rosszullét, stb.
Mivel már 2. éjszaka nem aludtam a hátfájásom miatt, ide jöttünk tegnap délután. Őszintén megmondom, előjött belőlem a magyaros csavaros észjárás, amit néha szégyellek (mert a magyar, valljuk be, bámulatosan ért hozzá, hogy kiskapukat találjon a rendszerben. és én a fájdalmaim miatt nem akartam napokat, netán heteket várni egy időpontra a centro de salud-ban), de ezt vészhelyzetnek minősítettem, mivel szerettem volna már egy jót aludni, és ezért választottam a sürgősséget.
Szóval beértünk az Urgenciasra, a fogadótéren két pult: az egyik információ, a másik ügyintézés. Az ügyintézés pultban 3 hölgy szolgálja ki az érkezőket. Mikor odaértem, azonnal sorra is kerültem. Elkérték a Tarjeta Sanitariamat (TB-kártya, itt plasztikból van és mágnescsíkos) , majd adtak egy karszalagot (pont olyan plasztik szalag, mint amilyet a Szigeten vagy a Balaton Soundon kapsz, csak fehér), amin rajta van egy vonalkód, a neved, a sorszámod. Kapsz egy a/4-es matricalapot, rajta kis négyzetekben nyomtatva ugyanaz a vonalkód az adataid (név, szül. idő) és a sorszámod, illetve egy kis cetlit kapsz a sorszámoddal és ugyanazzal a vonalkóddal. Ezután be kell menned egy nagy váróba, ahol van, vagy 20 box (az ajtók fölött LCD kijelzőkön van feltüntetve melyik ajtó hányas box) és várnod a sorszámodat. Több helyen is fali képernyőkön van kijelezve melyik boxba, melyik sorszámot várják. Szinte le sem ültem, máris láttam a sorszámomat a képernyőn. Bementem a sorszámom mellett látott boxba, ahol egy kedves hölgy fogadott, ő is egészségügyi kisegítő. Pár kérdést tett fel, hogy mi a panaszom, majd felrakta a szalagot a csuklómra. Ezután egy másik hölgy hátravezetett egy újabb váróba, ez már kifejezetten a traumatológia várója volt. Itt is, szinte alig ültem le, láttam a sorszámomat felvillanni és mellette a boxot, ahova mennem kell. A Box egy ezúttal kis orvosi szoba volt, ahol egy doktornő kedvesen kikérdezte mi bajom van. Persze, említette, hogy ejnye-bejnye időpontot kellett volna kérnem egy centro de saludba, de mondtam neki, hogy értse meg, két napja nem alszom a hátfájásom miatt. De aztán persze megvizsgált. Nem volt nagy kaland, megnyomkodta a derekamat, kinyújtogatta a lábamat, aztán mielőtt elküldött volna röntgenre, elkísért egy részlegre, ahol tulajdonképpen a nővérek adtak be gyógyszereket, injekciókat a betegeknek. Itt 8 ágy volt elkülönítve egymástól rolókkal. Az egyikbe kísért be egy nővér és benyomott egy fájdalomcsillapító injekciót a hátsómba. érdekes volt, hogy a gyógyszerek egy falba épített vitrinben voltak, aminek egy kis LCD kijelzője volt: a nővér ezen választotta ki, hogy milyen gyógyszert szeretne kivenni, majd miután beütötte a SAJÁT egyéni kódját, kinyílt a MEGFELELŐ rekesz. Magyarul: pontosan nyomon lehet követni, ki, mikor és mennyi gyógyszert vett ki. Mivel a számítógépbe is bevitte, hogy nekem mit adott be, a gyógyszerek útját is nyomon követik. Magyarul: nincs pazarlás, nincs lehetőség arra, hogy valaki gyógyszereket "tüntessen el", illetve a készleteket is nyomon lehet követni: mikor, milyen gyógyszerből kell utánpótlás. Azt hiszem ha ilyen lenne Magyarországon nem tűnne el annyi gyógyszer, és nem fordulhatna elő, hogy egy osztályon nincs valamilyen gyógyszerből, idejében lehetne rendelni (persze, ha lenne rá pénz ugye). Utána mehettem röntgenre- kibotorkáltam a váróba, ahol mér meg sem próbáltam leülni, mert gyakorlatilag azonnal szólítottak. A röntgenben egy doktornő fogadott, bekísért egy öltözőbe, ahol egy pamutköntöst kellett fölvennem. Minden ilyen köntös egyszer használatos- felveszed, megröntgenezed majd mikor készen vagy visszamész az öltözőbe és bedobod a köntöst egy ládába, innen valószínűleg azonnal megy a fertőtlenítőbe-mosodába, majd gondolom újra a kórházban köt ki. A röntgenben semmi hidegség, semmi vaságy (vagy vastepsi) és a gép sem olyan 60-as évekből itt ragadt gép volt, mint amilyen néhány helyen Magyarországon használnak (legutóbb Pesten ilyen röntgennel találkoztam). A traumatológián amúgy 3 röntgenterem és vagy 10 orvosi szoba (box) volt. Igazából akkor tudtam kicsit leülni, mikor kijöttem a röntgenről: kb 15 percet ücsörögtem, amikor újra hívtak a boxba, vissza a doktornőhöz. Ő elmondta, hogy a röntgen nem mutatott elváltozást, felírt pár gyógyszert és utamra engedett. Minden egyes helyen egy-egy vonalkódos matricát téptek le az a/4-es lapomról, agy nyomon lehetett követni merre jártam, mit csináltak. Mindenhol számítógépbe is bevitték mit csináltak, így nem kellett paksamétákkal, leletekkel, leírásokkal szaladgálnom egyik helyről a másikra. Körübelül 1 órát töltöttem a sürgősségin, ezalatt megvizsgáltak, benyomtak egy injekciót, megröntgeneztek, felállították a diagnózist és előírták a kezelést valamint a további teendőket. Mindvégig kedvesek voltak, segítőkészek, figyelmesek. Az egész intézményben patyolat tisztaság volt. Aki ezt az ellátási módszert tervezte, tuti, hogy jártas volt a LEAN- folyamat optimalizálási rendszerben, mert olyan gördülékenyen és gyorsan mentek a dolgok, mint a lean-manufacturing rendszerben. (utána lehet olvasni). Semmi elvesztegetett idő, semmi felesleges és értelmetlen pazarlás vagy értelmetlen lépés. Csak tisztességes és gyors ellátás.
A gyógyszerek áráról is néhány szó: egy 40 db-os Ibuprofen tabletta doboz 1,98 EUR (kis szórások lehetnek az árakkal) egy kenőcs izomhőzódások, kisebb sérülések esetére (RadioSalil nagyobb kiszerelés) 6 Euró, egy csomag Paracetamol tabletta (40 db -os kiszerelés) 4 Euro. Ha jól emlékszem otthon az Algoflex forte 20 db-os kiszerelés 2980-ft, ami majdnem 10 EUR...
Mint már említettem, tarjeta sanitariaval (spanyol tb kártya) vagy a seguridad social igazolással az ellátás ingyenes. Ha EU-s egészségügyi kártyád van (ami ideutazás előtt célszerű kiváltani, 45 napig érvényes) az ellátás szintén ingyenes. Ne legyen rá szükség, de jó, ha tudjátok.

A "mi" hírességeink

Azt már korábban is írtam, hogy a spanyolok nacionalisták.
Az is igaz, hogy valóban sok-sok hírességet adtak a világnak, és rájuk végtelenül büszkék. Az alábbiakban néhány példa, és a hozzájuk rendelt "mítoszok", amiért itt minimum félistenként tisztelik őket.
A képzőművészeket, írókat rögtön vegyünk is ki a kalapból, hiszen Pablo Picassót, Salvador Dalit vagy Frederico Garcia Lorcát, netán Miguel Cervantest mindenki ismeri, koncentráljunk inkább a jelenidőre...
Pedro Almadóvar, Antonio Banderas és Penelopé Cruz egy külön dimenzió...hogy úgy mondjam, nemzeti kincs, ők az etalon akinek mindenki a nyomába akar lépni. Feltörekvőkből pedig nincs hiány.
Paz Vega- talán nem sokakanak cseng ismerősen ez a név, pedig Paz Vega itt Spanyolországban legalább akkora sztár, mint az Isteni Pé, és ő is követte kolleganőjét Hollywoodba- a legtöbben talán a Spanglish- magamat sem értem c. filmből ismerhetik, ahol nem nagyon kellett angolul beszélnie, mivel egy spanyol bejárónőt alakított, Adam Sandler partnereként. Paz akkor még nem is tudott angolul...
Elsa Pataky- ja, ő is spanyol! A neve hangzása nem véletlenül cseng ismerősen, hiszen a nagyszülei magyarok voltak. Szóval ő az új üdvöske aki kinőtte a spanyol hazát és én a magam részéről nagyon drukkolok neki- a spamyol karrier után neki az első kiugrása a Halálos Iramban 5. részében volt (Fast Five), ahol egy riói rendőrnőt alakított. Amúgy most jelentette be, hoyg babát vár, de remélem azért folytatja a karrierjét.
Jordi Molá- talán ő a legkevésbbé ismert spanyol színész, pedig Hollywoodban is rendszeresen forgat, általában ha kell egy egzotikus főgonosz, akkor őt hívják legutóbb Tom Cruis s Cameron Diaz mellett játszott a Day and Kinght (Kéjjel Nappal volt a magyar cme) c. filmben. Nekem monduk a kedvecem :o)
Javier Bardem- azon kívül, hogy ő Pénelopé Cruz férje, amúgy Oscar díjas szinész. Nekem a Goya kísértetei c. filmben tetszett a legjobban, amikor pap lévén beleszeret Natalie Portmanbe, de az Oscart a Nem vénnek való vidékért kapta. Legközelebb a legújabb James Bond film gonoszaként látjuk majd, és itt nagyon örülnek, hogy a "mi Jabierünk" is játszani fog James Bond filmben.
Mindegyikükben közös, hogy amikor a helyi médiumokban beszélnek róluk, akkor többes szám egyes szeméylű birtokos névmást tesznek a nevük elé..
Igen, itt a "mi" Pénelopénk, a "mi" Elsánk és a "mi" Javierünk van!