2011. május 29., vasárnap

Az élet árnyoldalai

Elismerem, hogy nincs okom panaszra, és, hogy mindenkinek úgy tűnhet megcsíptem a lottóötöst azzal, hogy kijöttem Spanyolországba, sikerült munkát találnom és van egy pöpec (bérelt) házam, ahol boldogságban éljük mindennapjainkat a párommal, a kutyáimmal és a macskámmal.
Az élet azonban nem habostorta, és mielőtt megszaporodna az irigyeim száma, azért ejtek arról is néhány szót, hogy nem minden sunshine és happyness, bár, mint mondtam, panaszkodni nem akarok, mert egyrészt nem kenyerem a panaszkodás, másrészt az életünket mi befolyásoljuk, a döntések a sajátjaink, ergo a felelősség és a következmények viselése is az. Az árnyoldalak egy részét tudjuk befolyásolni, más részét nem. De hát akkor melyek is ezek az árnyoldalak:
Jelenleg az a helyzet, hogy lemerültem/kimerültem anyagilag. Nagyon jó, hogy amíg nem volt munkám, nem kellett, hogy eltartson senki, és mindemellett még haza is tudtam küldeni pénzt Janinak rezsire, meg ugye mikor meglett az albérlet le kellett raknom egy komolyabb összeget kaució gyanánt, most kb annyi pénzem van, hogy a következő 5-én esedékes albérletet ki fogom fizetni, majd 10-éig a küszöböt rágjuk, mert akkor érkezik meg a fizum, ami, mivel 16-án lezdtem dolgozni, fél havi lesz, amiből megint csak félre kell tenni a juli 5-re esedékes albérletpénzt. Szerencse, hogy nagyjából bevásároltunk, éhezni nem fogunk, a kutyák sem, mert Jani hozott ki elég tápot. De mit szépítsem: nem állunk fényesen. Mondom, ez nem panasz, hanem ténymegállapítás, és nem a siránkozás, vagy sajnálatkeltés címen írtam le, inkább azért, hogy ha valaki úgy dönt, hogy kiköltözik egy másik országba, azt csakis akkor tegye, ha megvannak a tartalékai. Szerencse, nekünk megvoltak, és ez az 1-2 hónap egy átmeneti időszak, amíg be nem áll a dolgok rendje. Arról nem is beszélve, hogy ha elkezdünk szórólapozni, akkor az üzlet is beindul és onnan is jön majd bevétel, remélhetőleg minél hamarabb.
Az élet másik árnyoldala, hogy hajnalban kell kelnem, hogy bejussak a munkahelyemre, és este 7- 1/4 8 előtt nem vagyok otthon. Ez így nem jó, és nem is tartható fenn hosszú távon. (nem is tervezem) Ezért tegnap pl. már tudatosan elkezdtem szűrni az állásajánlatokat, és jelentkeztem egyre, ami megegyezik azzal, amit most csinálok, csak 20 percre van a hely tőlünk és még többet is fizet...nem tudom sikerül-e, de ha végre bekötik a rendes netet akkor minden este az álláskeresés lesz a programom, szigorúan a közelben.
A házról: fantasztikus házunk van! Tágas, új, szép, és mint minden ilyennek, azért vannak árnyoldalai:
1. A meleg: ez most még nem gond az anyutól elsajátított szellőztetési technika segítségével remekül úrrá tudunk lenni ezen. Viszont itt nyáron átlagosan 40 fok van, ami azt j elenti, hogy éjjel megáll a levegő, aludni nem lehet, meg általánosságban, 11-18 óra között csak az van az utcán, akinek feltétlenül ott kell lennie. Nem viccelek, tényleg durva melegek jönnek. A kutyák pl. bent lesznek a nappaliban, mert a kő hűti őket. Mi meg fentre veszünk egy mobilklímát, hogy tudjunk aludni.
2. Melegvíz. ez most a legnagyobb probléma: nincs melegvizünk. Ugyanis a ház fűtése és a vízmelegítés is gázolajjal megy, mivel itt a fűtés kb. 2-3 hónapig tart, meg elég kicsi a falu, nincs vezetékes gáz. Igen, ám, de a tulaj volt olyan kedves, hogy az olajtartályt csont üresen hagyta itt nekünk, és fel kéne tölteni. Ez a feltöltés viszont minimum 380 euro, ami mondjuk sokáig elég lenne, de erre most nincs pénz. Szerencse, hogy meleg van, így a hideg vizes zuhanyzás jól is esik, meg reggel fel is frissít- de valljuk be a mosogatás hideg vízzel nem az igazi...szerencsére ez is átmeneti állapot, ha majd lesz rá keret, akkor hívok egy tartálykocsit, hogy töltsék fel.
3. Villanytűzhely: szeretem a kerámialapos tűzhelyeket, mert tényleg jók. A mienk azonban nem az, mert bár mostanra kiismertem, azért elmondom, hogy a fokozatkapcsolók fordítva működnek, és ha úgy gondolja, akkor kikapcsolja a melegítést. Szóval nem egyszerű, de mint mondtam, mostanra megoldottam, megszoktam.
4.Zajok: mondjuk az Axelnál tapasztalt zajokhoz fütyürészéshez, kopácsolásokhoz képest ez semmi, de itt is áthallatszik a szomszédok zajongása, mondjuk szerencse, hogy csak 1 fal közös, de eléggé bosszantó tud lenni. De hát ezt is meg kell szokni...
5. Cucarachák: a klasszikus, amin nem tudsz változtatni. Mediterrán országban élünk, itt őők vannak. A cucaracha, az valami olyasmi, mint a csótány, csak itt nagyobbak, húsosabbak és rondábbak. Nem panaszkodom, mert nincs sok, de este bejönnek és reggelente Jani mindig talál 1-2-őt. Én undorodom tőlük, szabályos pánikrohamom van, Jani szerencsére tudja ezt kezelni. Mikor Madridban laktam, a belvárosban, a 4 csillagos apartmanban is voltak, sajnos ez vele jár a mediterrán térséggel. Madridi létem alatt 2-3* futottam össze velük, itt egy kicsit gyakrabban. Csótányírtót már vettem...ja, a macska ignorálja őket..:S
6. Nincs TV, Jani klaviátúrűja nem egészen 100%-os, és egy csomó bútor hiányzik: hát ezen majd fokozatosan változtatunk. Ez az, amit az odő megold, illetve az idő előrehaladtával mi fogunk megoldani.

Szóval: ez is egy oldal, hogy teljes legyen a kép, de ettől függetlenül egy pillanatra nem bánom, hogy a nagy kalandért otthagytam a kis kényelmes életemet!

1 megjegyzés:

  1. szia, nagyon érdekes, amiket írsz, az elejét kezdtem olvasni, mert főleg a kezdetek érdekelnek, hogy milyen nehéz a beilleszkedés. a határátkelő országfelelőseként kerestem rá a blogodra (az ottani mostani cikkeid nem tartalmaznak ide linket, és roxi néven nem voltak válaszok se a hozzászólások között - de végül idetaláltam).
    egy kérdés: a macska könnyen vette a költözés akadályait? gondolom a kutyák igen, de a macskákról azt hallottam, hogy a helyhez jobban ragaszkodnak, mint a gazdihoz. a tiéd nem volt "depis"?
    majd remélem jön később, de egyelőre nem világos, hogy a kutyanyíró-üzletre vonatkozó tervekből mi lett. ha jól értettem a jelenbeni bejegyzéseket, akkor továbbra is a régi multis-callcenteres karriered folytatod.
    további sok sikert, remek a blog! :)

    VálaszTörlés